Ez a film nagyon szépen bemutatja a világi gondolkodás által irányított, és a lélek által újjászületett ember közötti különbséget. A foglyul ejtett, és halálra ítélt Péter apostol személyén keresztül világosan rámutat, mit jelent az, hogy valaki meghal világi (egós) önmgának és újjászületik a Krisztusi jellem által, olyanná válva, mint a szél, melynek mozgása világi szemmel nézve érthetetlen, teljességgel kiszámíthatatlan. A Péter apostol és az utolsó vacsora egy olyan alkotás, melyet egyszerűen képtelenség az elmén keresztül kielemezni, megérteni és a hasznunkra fordítani. Csak azok a személyek képesek azonosulni a film üzenetével, kik valamelyest már meghaltak a világ hazugságainak és készen állnak arra, hogy újjászülessenek egy olyan életre, mely nem válhat a mulandóság martalékává.